A méhészkedés a kávézás után kezdődik bögre

Hol volt, hol nem volt, a messzi-messzi galaxisban, és még azon is túl, egy méhészet. Ebben a méhészetben nagyon sok feladat és munka volt, amit rendszeresen és profin el kellett látni. Ehhez szükség volt arra, hogy a méhészek erősek, fittek és tettrekészek legyenek. A kezdet kezdetén még az ifjonti lelkesedés hajtotta ám őket, ez azonban idővel kezdett alábbhagyni. Ekkor rákaptak a mézre. Ezt persze a méhek nem nézték túlságosan jó szemmel, de a méhészek túlerőben voltak velük szemben. A méhek úgy döntöttek, hogy ezen változtatni kell, mert még sincs az rendben, hogy a méhészek eszik meg az ő mézeiket, így hát a kutatóméhek felkerekedtek és el kezdték felkutatni a környéket, hogyan lehetne a helyzetet megváltoztatni. Bíbíbí kutatóméh rohant elsőként a királynőhöz.

-Felséges Királynő, alázatos szolgád áll előtted, aki talált egy megoldást - szólalt meg féltérdre ereszkedve. Az udvari tartásban senki nem vette komolyan, mert Bíbíbí amolyan kis esetlen, ügyetlen méhecskének számított. Az is csoda volt, hogy túlélte odakint a vadonban, ahol kőkemény farkastörvények uralkodtak már akkor is. Azonban a jóságos és igazságos Királynő, ekként felelt: - Kelj fel kisméhecském és meséld el, hogy mit találtál - közelebb lépett alázatos kaptárlakójához és felsegítette. -Királynőm, a szomszéd faluban is van egy méhészet, de ott a méhészek nem eszik a mézet és mégis fittek és erősek. Egy bizonyos barna italt isznak, de abból sokat és kávénak hívják. - A királynő szeme rögtön felcsillant és tudta, hogy ha a módszer ott működik, akkor annak itt is eredményt kell hoznia. Dörgedelmes hangon kiadta a parancsot a méhkaptár valamennyi lakójának, hogy hozzanak annyi kávét a méhészetbe, amennyit csak tudnak és adják át a méhészeknek. Így kezdődött a kávézás a méhészetben, de a többi már csak történelem.